Egy színpadi jelenet megkomponálása AutoCAD segítségével
Gondoljon bele a színpadi koreográfia művészetébe, ahogyan a szereplők felhasználják az őket körülvevő díszletet, hogyan tűnnek fel és el az épületek mindössze a zene néhány üteme alatt, és hogy egy erkélyen ülő néző mennyire más (noha nem kevésbé érdekfeszítő) vizuális élményt él át, mint az, aki az első sor közepén foglal helyet.
A díszletterv bármely előadás egyik leghatásosabb eleme. A kialakítása (vagy annak hiánya) gyakran az első és az utolsó benyomás, amit egy produkció gyakorolhat a közönségére. Varázslatnak tűnhet! Csak egy kis tündérpor, és már nem a Broadway vagy a West End egyik színháza – vagy akár az iskolai színjátszó terem – nézőterén foglal helyet, hanem egy csapásra Júlia Veronájában, Alexander Hamilton 1776-ában, vagy Pán Péter Seholszigetén találja magát.
Oli Cooper, a Londoni Nemzeti Színház műszaki rajzolója az, aki odarepít minket. „Fogom a tervezők által elkészített 1:25 arányú modelleket vagy modellterveket, és komplett tervrajzokat készítek belőlük. Ezekben szerkeszthetik és frissíthetik a tervet, költségkeret, hatékonysági vagy anyaggazdálkodási szempontok alapján – mondja. – Ezután a frissített modellből elkészítem a gyártáshoz szükséges rajzot, amelyből azután ténylegesen kialakítjuk a végleges darabot egy ács- vagy egy fémmegmunkáló műhelyben. Emellett készítek színházi alaprajzokat is (ezek lényegében építészeti rajzok), amelyeken szerepel minden elem, és megnézem, hogyan működnek együtt; lényegében megkoreografálom a színpadon bejárt táncukat.”
Ez még nem minden. Olinak meg kell fontolnia, mi történjék ezekkel a díszletekkel, miután a függöny utoljára legördül: „Meg kell terveznem a kezdeti tárolást, majd egészen addig, amíg az előadás le nem kerül a műsorról: hol fogják őket tárolni, vagy esetleg hova kell őket elszállítani és megsemmisíteni.”
Oli számára, aki számtalan profi előadáson dolgozott az elmúlt öt év során a Londoni Nemzeti Színházban, egyetlen dolog létezik, amire mindig, minden előadáson biztonsággal számíthat: a szoftvere.
„Bárkivel beszéltem, mindenki AutoCAD-et használ, és meg is értem, miért”
„Az AutoCAD lehetővé teszi, hogy tarthassuk a lépést a színházi folyamatokkal és a változások egyre gyorsabb ütemével. Semmilyen más programhoz nem hasonlítható. A segítségével egyszerre lehetünk pontosak és organikusak a produkcióinkban, ezt a kiegyensúlyozottságot pedig igen nehéz megtalálni.”
Noha a szoftver állandó tényező, az előadások nem is lehetnének változatosabbak. Amikor Oli a 2013-ban bemutatott „A fény hercegnője” című darabon dolgozott, figyelembe kellett vennie, hogy az egyik főszereplő színésznő meglehetősen sok időt fog a levegőben tölteni a reflektorfények kereszttüzében. A 2012-es „Ark-ive” című darabhoz szükség volt egy különálló bárkára a színpad épületén kívül – a Guardian így írt róla: „a megfeneklett szürke téglahajó, amely újrahasznosított díszletekből és folyók által partra mosott hordalékból készült, körülbelül 17 m hosszú, árbóca pedig 10 m magas.”
És akkor ott van, ugye, az Olivier-díjra jelölt előadás, a Pán Péter. Itt ugyan nem voltak plüssel borított hálószobák és kalózhajók; a Seholsziget egy kivénhedt raktárépül
etként díszelgett, amelyet titokban megszálltak a gyerekek, mindenhonnan drótok álltak ki, és teljesen olyan érzése volt az embernek, mintha a nagyi padlásán öltözne mindenféle jelmezekbe – feltéve, hogy a nagyi egy elhagyott hajógyárban lakik.
Bár látszólag csak egymásra van hajigálva minden, a színfalak mögött precíziós munkára volt szükség.
„Nem hiszem, hogy valaha meg fogok válni az AutoCAD-től, tekintve, hogy milyen minőségű és szintű papírmunkát várnak el tőlem”
„A mostanában hozzáadott bővítményekkel rengeteg új elem került az AutoCAD-be más programokból. Kicsi, folyamatosan megjelenő szolgáltatások, amelyek egyre jobbá teszik az általános szoftvert; és mégis, jellegzetesebb szoftver bármelyiknél, amit korábban találtam és használtam.”
Bár továbbra is az AutoCAD-re alapoznak, Oli és kollégái elkezdenek másfelé is nézelődni, és más Autodesk programokat is használni, mint pl. a 3ds Max vagy a Stingray, amelyekkel a látványt ellenőrzik. Lenyűgözően bonyolult folyamat, amely a díszlet minden egyes darabjához számtalan variációt vesz figyelembe.
Minden élő előadás más-más élményt és egyedi pillanatot nyújt az időben, ám az élményt megteremtő színészek mindig a megfelelő időben a megfelelő helyen megjelenő díszletekre támaszkodnak.
A díszletnek pedig ajánlott nem eltörnie, elhasználódnia vagy rosszul mozdulnia. Olit illeti a köszönet azért, hogy nem történik ilyen.
Forrás: Autodesk
Vegyen részt az általunk nyújtott szakmai képzéseken, hogy a megszerzett tudást azonnal kamatoztatni tudja munkájában! Hamarosan induló intenzív alapozó és haladó tanfolyamainkról további információt ITT talál.
Amennyiben szakmai ismereteit bővítené és elsőként szeretne hozzáférni a legfrissebb újdonságokról szóló hírekhez vagy cikkekhez, elég egyetlen lépés. Legyen tagja Facebook közösségünknek vagy iratkozzon fel Hírlevelünkre.
Kapcsolattartó:
