A gyárthatósági korlátok lebontása additív gyártással

A gyártáshelyes tervezés egy olyan proaktív folyamat, amelynek során a tervezett gyártási folyamatra optimalizálják az alkatrészek terveit.

Vizsgáljuk meg, hogyan fejleszthető vagy bővíthető ki ennek a folyamatnak a használata additív technikák segítségével.

Ha áttekintjük a jellemző gyártási folyamatokat – a megmunkálást, az öntést, a fröccsöntést és a képlékeny alakítást –, jól láthatók az egyes technikák hiányosságai. A fröccsöntésre tervezés során számos korlátozás köti a tervezőt, a minőségbiztosítástól az összeszerelési problémákig. Amellett, hogy csak tömör alkatrészek tervezhetők, az alkatrészek alakját és kialakítását a forma leválaszthatósága is korlátozza. De mi van akkor, ha valamilyen komplex alakú, esetleg nem tömör alkatrészre van szükség? A korábbi gyártási technikák itt problémákba ütköznek, de az additív gyártás megoldást nyújt.

Vizsgáljuk meg az egyik nagyszerű, de számos korláttal rendelkező gyártási technikát, a forgácsolást. Amikor forgácsolással készül el az alkatrész, bőven van esély tervezői hibákra, és a megmunkálófej szabadságfokainak száma is korlátozza a lehetőségeket. Noha ezek a korlátozások általában megkerülhetők a tervezés során, miért kellene nyűglődni ezzel, ha nem feltétlenül szükséges? Bármilyen gyártási folyamatot kíván is használni a tervező, elengedhetetlen, hogy bizonyos mértékig ismernie kell annak működését. Az adott gyártógép működésének megismerésére fordított időt fordíthatná az eredeti terv fejlesztésére is. A gyártási képességek évezredek óta korlátozottak, és mostanra a mérnököknek már nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy ezeket a korlátozásokat próbálják megkerülni.

Most már talán kezdenek érzékelhetővé válni a gyárthatósági tervezés árnyoldalai, de beszéljünk erről még részletesebben. Olyasmi ez, amit nap mint nap csinálunk, mégis időigényes, és gyakran költséges is lehet. Az olyan helyzetekben, ahol lehetséges az additív gyártás alkalmazása, a hagyományos technikák sok árnyoldalát kompenzálhatja.

Lehet, hogy az alkatrész kialakításának és funkciójának fejlesztésére szeretne koncentrálni, de az időkorlátok és a gyárthatóság szükségessége miatt erre esélye sincs. Ha nem lenne szükség gyárthatósági tervezésre egy projektben, az energiát a tervek fejlesztésére fordíthatná a gyártással való bíbelődés helyett. Persze ha a gyárthatóságra koncentrál, csökkenek a költségek, viszont, ha a terv és a funkció fejlesztésére, akkor jelentősen növelhető a termék értéke az ügyfél számára. Ha enged a terv minőségéből, hogy egy termék könnyebben gyártható legyen, az mérnökként is fájdalmas, és a végterméken is meglátszik.

Összefoglalva: a mérnöki munkafolyamatok jelentősen javulhatnak, ha nem kell napi szinten a gyárthatóságra koncentrálni. Az additív gyártás megoldást jelent a problémák egy részére, de egyelőre nem univerzális csodaszer a gyártáshelyes tervezés összes gondjára. Mivel valószínűtlen, hogy valaha is olyan gyártási folyamatot fogunk tudni kialakítani, amely a semmiből tud kész alkatrészeket előteremteni, a gyárthatósági szempontokat, a gyártási folyamatok korlátait mindig szükség lesz vizsgálni és figyelembe venni a tervezés folyamán.

Koncentráljunk arra, hogy a lehető legkevesebb időt töltsük a gyárthatósági szempontokkal, így többet foglalkozhassunk azzal, amihez igazán értünk: az alkotással.

Témához kapcsolódó további cikkünk:

Kéz a kézben: additív gyártás és a digitális folyamat


Specialistákból álló csapatunk bármikor rendelkezésére áll, hogy segítsen Önnek a legtöbbet kihozni szoftveréből. Amennyiben szakmai ismereteit bővítené és elsőként szeretne hozzáférni a legfrissebb újdonságokról szóló hírekhez vagy cikkekhez, elég egyetlen lépés. Legyen tagja Facebook vagy LinkedIn közösségünknek és iratkozzon fel Hírlevelünkre!

Kapcsolattartó:

Sebők Róbert
CAD üzletág igazgató